Hónap: 2018 május

A három eperfa esete, avagy mi kell a fáknak a boldogsághoz

Néha belegondolok, hogy mekkora rejtély a talaj, hogy micsoda bonyolult rendszer, milyen összefüggések és főleg milyen lehetőségek rejlenek benne. Csak nagyon kevés fogalma van erről az embereknek, kivéve a néhányat, aki komolyan foglalkozik a témával. Aztán vagyunk mi, “középhaladók”, akik már tudják, hogy mennyi mindent nem tudnak még.

Van a birtokon egy rész, amit úgy hívunk, hogy “a takart kert”. Ez egy talán 50 m2-es rész, ahova Tamás évek óta hordja a zöldhulladékot: falevél, gallyak, ágak, kaszálék, darálék, venyige, törköly csak néhány a bekerült szerves anyagok közül. Kb. 1,5 méternyi takarás került már ide, ami persze folyamatosan esik össze. Van itt több fa, az egyik egy eperfa. Már tavaly is ettünk róla valamennyit, idén pedig már sokat terem. Gyönyörű, haragoszöld lombja van, kicsattan az egészségtől (mint a többi társa a takart kertben). Ennek az eperfának van egy testvére, aki vele egy napon került a földbe, talán 50 méterrel arrébb. Azon a részen még nem kezdtünk el a talajjavítással foglalkozni. Az aljnövényzet leginkább siskanád. Az eperfa alját le szoktuk takarni a lekaszált cuccal. Ennyi gondoskodást kapott eddigi életében. Jelen pillanatban így néz ki a két fa:

 

Takart kert
Siskanád között

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van egy harmadik eperfa is, szintén testvér és egyidejűleg ültetett, a szomszédunk kertjében. Ez a fa kultivátoros művelést kap, ami a talajt folyamatosan lazítja, a kapilláris párolgást visszafogja, egyben csupaszon hagyja a talajfelszínt. A fa a mi két eperfánk között van fejlettségét tekintve. A lombja olyan halvány színű és ritkás, mint a mi kisebbik fánk, kicsit több ága van és kicsit magasabb.

Ők hárman gyönyörű példái annak, hogy mennyire nem mindegy, hogy milyen közegben próbáljuk a fáinkat növeszteni. Mit tud ez a 1,5 méteres talajtakaró, amitől ekkora lett a különbség? Valószínűleg mindent, ami egy fa boldogságához kell. Folyamatos szervesanyag-forrást biztosít, eteti és itatja a talajélet résztvevőit, akik cserébe etetik a fa gyökereit. A talaj gyakorlatilag soha nem szárad ki, a nap nem égeti. A fás talajtakaró pedig biztosítja a gombák jelenlétét, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a fák hatékonyan és egészségesen tudjanak növekedni. Ennek az okairól Zicska Szilárd írt egy nagyon informatív bejegyzést a Talajéltetés facebook csoportban – érdemes elolvasni a többi írással együtt.

Tipikus példája annak, hogy a rendszer teljesen egyértelműen megmutatja az utat, csak meg kell tanulnunk hallgatni rá.

Gréti mégis

Ugye-ugye. Nem sokáig tartott Gréti kezdeti ellenkezése. Csütörtökön érkezett Fickó, pénteken még kergette. Utána szét lettek választva pár napra, amíg Fickóról leveszi a kovács a patkót, hogy ne azzal ugráljon majd rá. De egymáshoz közel voltak kikötve, úgy legeltek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gréti ezekben a napokban sem mutatott érdeklődést, Fickó viszont nagyon kívánt közelebb kerülni. Sokat kiabált és folyton kétségbeesett, amikor azt hitte, hogy elvisszük mellőle. Aztán vasárnap Gréti dolgozni ment, a pünkösdi mulatságban okozott nagy örömet kisgyerekeknek.

Közben Fickó egy kicsit ismerkedett a lovakkal, egyelőre csak kikötve, pásztoron keresztül. (Érdekes ez a ló-szamár kapcsolat. Nem teljesen egy nyelvet beszélnek, vagy egy nyelvet, de két nagyon különböző dialektust. Már Grétivel kapcsolatban is olyan érzésem volt, hogy a lovak kicsit úgy néznek rá, mint valami furcsa távoli rokonra, akitől elfogadják, hogy kicsit fura, de jól van így, nem kell vele foglalkozni, akkor nem csinál problémát.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán aznap megvolt Fickónál a patkó-eltávolítás és körmölés is, úgyhogy este már újra összeengedtük őket a legelőn. Még nem volt boldog a fogadtatás, akkorákat rúgott Gréti, hogy csak úgy csattant szegény Fickón.

 

De amikor másnap reggel odaértem, akkor nagy boldogan feküdtek mindketten a fűben. És aznaptól kezdve teljes a harmónia. Csak képzelni tudom, hogy mik történhettek azon az éjszakán. 🙂 Most fűnyírószolgálatban vannak napközben, egymás mellett kikötve. Este visszamennek a legelőre, hogy tudjanak eleget mozogni és kötőfék nélkül lenni, no és persze együtt lenni. Ilyen most a nap végi megérkezés. Tisztára mint akik a munkahelyről hazaérve előbb lefürdenek, aztán összebújnak. 🙂

Szerintem jól néznek ki együtt. Gréti már megszokta a dolce vitát, Fickón pedig látszik, hogy kezdi elhinni, hogy jó helyre került. Lekopogom, hogy eddig teljesen megbízhatóan viselkedik. Az első napokban húzta a fülét, amikor a fejét simogattuk, de most már elég jól kezd erről leszokni. Rúgni és harapni még nem próbált. Alapvetően szorongóbb, aggodalmaskodóbb alkatúnak tűnik és rengeteget kiabál. Reméljük mostanában már azt próbálja a világ tudomására hozni, hogy milyen jól érzi magát. 🙂

 

When Fickó met Gréti

Ma megérkezett hozzánk Fickó, a fess szamárlegény. Azzal az elképzeléssel szereztük be, hogy világszép Grétikének lehessen hosszú távú játszópajtása és dolgos társa, lehetőleg gyümölcsöző kapcsolat formájában. Tavaly úgy hoztuk el Grétit, hogy elhittük, hogy vemhes. Valószínűleg tényleg volt valami álvemhessége, mert ki is tőgyelt egyszer, de aztán soha nem ellett meg. A hasára nézve egyébként most is mindenki megkérdezi, hogy mikor érkezik a csikó, mert kb. kételefántnyi szélességgel adja elő a dolgot. Reméljük egyszer tényleg a vehem miatt lesz ilyen széles.

A mai ismerkedés a klasszikus előírások szerint zajlott. Egy magára valamit is adó hölgy természetesen egy dolgot tehet az első találkozáskor: kéreti magát. Ez sikeresen megtörtént. Mi azért titokban tudjuk, hogy a világtörténelem során sok nagy szerelem kezdődött hasonló elutasítással. 🙂

Tudni kell persze, hogy Gréti most először került abba a helyzetbe mióta nálunk van, hogy valaki nála alacsonyabban van a rangsorban. Lovaknál is szeretem nézni, amikor a ledominált egyed ráébred, hogy most már ő is le tud valakit dominálni. Ilyenkor kezd kilátszani a jellemének a belseje, izgalmas időszak. Meglátjuk, hogy néhány nap után hogyan fog alakulni a sorrend, amikor Fickó is magára talál. Egyelőre ketten vannak külön, de majd a lovakkal is meg fog ismerkedni. Kíváncsian várom.

Fickó
Gréti szigorú

 

 

 

 

 

 

 

 

TMMG borsóleves

Amikor az ember a bő 1,5 méteres polikultúrában szedegeti a zsenge takarmányborsót, na az egy elég megfizethetetlen érzés. Erre szoktam mondani, hogy “már megérte”. Zseniális a cucc. A saját kiskerti borsónk csak ájuldozott ebben a tavaszi kánikulában, virág még sehol, pedig néha még locsolva is lett. A TMMG keveréknek be kellett érnie az eső reményével, ehhez képest állva szedtem a borsót, olyan magasra nőtt, és már szép érett hüvelyek vannak rajta. És meglepően édes az íze. Minket már nem kell győzködni a takarókeverékekről, az biztos.

 

 

 

 

 

 

 

 

TMMG 1.0

Tavaly ősszel vetettük az első talajmegújító takarónövény-keveréket a birtokon, a fügeültetvény soraiba. A beszerzési forrásunk a Démétér Biosystems volt. Attila N nevű keveréket vetettünk, mert már csak arra futotta az időnkből. Az utolsó pillanat legutolsó részében sikerült elvetnünk. Elég kemény körülmények között kezdett, kézzel vetettük, rotakapával lett beforgatva, nem hengereltünk, (mű)trágyát nem kapott. Ősszel elkezdett kikelni, télen nem nagyon történt semmi, aztán amikor elmúltak a hidegek, akkor beindult a cucc. Alig akartuk elhinni, hogy néhány hét alatt mekkora zöldtömeget növesztett. A gyomelnyomás volt az egyik funkció, amire gyúrtunk – ezt teljesen hozta. Itt semmi másnak nem volt esélye sem. Most már jó mellmagasságig ér a mező és gyönyörűen virágzik, rovarlakóink nagy örömére. Meg a sajátunkéra is persze. Napi szinten járunk föl megcsodálni és lefényképezni, mint kezdő szülők az újszülöttet. 🙂 Egyelőre úgy döntöttünk, hogy hagyjuk, hadd hozzon magot.

Már tervezgetjük, hogy a következő adagot hogyan és hova vessük.

Vetés előtt.
Vetés után, október 2.
2018. február 25.

 

 

 

 

 

 

 

2018. március 9.
2018. április 11.
2018. április 18.

 

 

 

 

 

 

2018. április 27.
2018. április 27.
2018. április 27.

 

 

 

 

 

 

 

 

2018. április 27.