Tavaly ősszel vetettük az első talajmegújító takarónövény-keveréket a birtokon, a fügeültetvény soraiba. A beszerzési forrásunk a Démétér Biosystems volt. Attila N nevű keveréket vetettünk, mert már csak arra futotta az időnkből. Az utolsó pillanat legutolsó részében sikerült elvetnünk. Elég kemény körülmények között kezdett, kézzel vetettük, rotakapával lett beforgatva, nem hengereltünk, (mű)trágyát nem kapott. Ősszel elkezdett kikelni, télen nem nagyon történt semmi, aztán amikor elmúltak a hidegek, akkor beindult a cucc. Alig akartuk elhinni, hogy néhány hét alatt mekkora zöldtömeget növesztett. A gyomelnyomás volt az egyik funkció, amire gyúrtunk – ezt teljesen hozta. Itt semmi másnak nem volt esélye sem. Most már jó mellmagasságig ér a mező és gyönyörűen virágzik, rovarlakóink nagy örömére. Meg a sajátunkéra is persze. Napi szinten járunk föl megcsodálni és lefényképezni, mint kezdő szülők az újszülöttet. 🙂 Egyelőre úgy döntöttünk, hogy hagyjuk, hadd hozzon magot.

Már tervezgetjük, hogy a következő adagot hogyan és hova vessük.