A három eperfa esete, avagy mi kell a fáknak a boldogsághoz

Néha belegondolok, hogy mekkora rejtély a talaj, hogy micsoda bonyolult rendszer, milyen összefüggések és főleg milyen lehetőségek rejlenek benne. Csak nagyon kevés fogalma van erről az embereknek, kivéve a néhányat, aki komolyan foglalkozik a témával. Aztán vagyunk mi, “középhaladók”, akik már tudják, hogy mennyi mindent nem tudnak még.

Van a birtokon egy rész, amit úgy hívunk, hogy “a takart kert”. Ez egy talán 50 m2-es rész, ahova Tamás évek óta hordja a zöldhulladékot: falevél, gallyak, ágak, kaszálék, darálék, venyige, törköly csak néhány a bekerült szerves anyagok közül. Kb. 1,5 méternyi takarás került már ide, ami persze folyamatosan esik össze. Van itt több fa, az egyik egy eperfa. Már tavaly is ettünk róla valamennyit, idén pedig már sokat terem. Gyönyörű, haragoszöld lombja van, kicsattan az egészségtől (mint a többi társa a takart kertben). Ennek az eperfának van egy testvére, aki vele egy napon került a földbe, talán 50 méterrel arrébb. Azon a részen még nem kezdtünk el a talajjavítással foglalkozni. Az aljnövényzet leginkább siskanád. Az eperfa alját le szoktuk takarni a lekaszált cuccal. Ennyi gondoskodást kapott eddigi életében. Jelen pillanatban így néz ki a két fa:

 

Takart kert
Siskanád között

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van egy harmadik eperfa is, szintén testvér és egyidejűleg ültetett, a szomszédunk kertjében. Ez a fa kultivátoros művelést kap, ami a talajt folyamatosan lazítja, a kapilláris párolgást visszafogja, egyben csupaszon hagyja a talajfelszínt. A fa a mi két eperfánk között van fejlettségét tekintve. A lombja olyan halvány színű és ritkás, mint a mi kisebbik fánk, kicsit több ága van és kicsit magasabb.

Ők hárman gyönyörű példái annak, hogy mennyire nem mindegy, hogy milyen közegben próbáljuk a fáinkat növeszteni. Mit tud ez a 1,5 méteres talajtakaró, amitől ekkora lett a különbség? Valószínűleg mindent, ami egy fa boldogságához kell. Folyamatos szervesanyag-forrást biztosít, eteti és itatja a talajélet résztvevőit, akik cserébe etetik a fa gyökereit. A talaj gyakorlatilag soha nem szárad ki, a nap nem égeti. A fás talajtakaró pedig biztosítja a gombák jelenlétét, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a fák hatékonyan és egészségesen tudjanak növekedni. Ennek az okairól Zicska Szilárd írt egy nagyon informatív bejegyzést a Talajéltetés facebook csoportban – érdemes elolvasni a többi írással együtt.

Tipikus példája annak, hogy a rendszer teljesen egyértelműen megmutatja az utat, csak meg kell tanulnunk hallgatni rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük