Lehet élni tehén nélkül, de minek. Talán ez az elmúlt év egyik konklúziója számomra. Meg tudom magyarázni a tehén hasznosságát ökológiai, gazdasági és egyéb szempontokból is. De valójában arról van szó, hogy szeretem. Hozzáad a lelkibékémhez a reggeli fejés, a tehén egész lénye valahogy bekapcsolja a boldogsághormonok termelődését. Tavaly meg kellett válnom az első tehenemtől a megváltozott életkörülményeim miatt. Abban biztos voltam, hogy lesz újra tehenem, de akkor még nem láttam, hogy mikor. Nagyon hálás vagyok a jósorsomnak, hogy már mostanra összeállt egy olyan rendszer, amiben helye lett a tehénnek. Ennyit a személyes háttérről.
Mókus tehenünk Jersey fajtájú. Ez a fajta arról nevezetes, hogy a legzsírosabb (akár 4,9%) és legmagasabb fehérjetartalmú (akár 3,9%) tejet produkálja. Ráadásul állítólag a calciumtartalma is magasabb a többi fajtáénál. A nyugati világban régóta a kisgazdaságok bevált fajtája, mert nem olyan nagy, viszont nagyon hatékony. Ezt tudtam hivatalosan, de most már a gyakorlatban is megerősíthetem, hogy elképesztően zsíros a tej. A borzderes teje is nagyon zsíros volt, és akkor nehéz volt elképzelnem, hogy ezt majd valami felülmúlja. Hát most felülmúlta. Mutatom:
Ennyi tejről (7-8 liter között) leszedtem ennyi tejszínt:
Ezt csak a mezei merőkanalas módszerrel. Gondolom egy szeparátor ennél többet is kihozna belőle.
A tehén csak szálas takarmányt kap, jelenleg még van legelhető fű, falevél stb. Emellé lucernaszénát eszik, illetve folyamatosan kapja a hullott gyümölcsöt. Szemes abrakot nem kap. A cél nem a mennyiség, hanem a minőségi tej. Naponta egyszer fejek, ez most napi 8 liter tejet jelent, 6 hónappal az utolsó ellés után.
Az elsődleges feldolgozott tejtermékünk a vaj. Tapasztalom, hogy sokak számára rejtélyes dolog a vaj, pedig a legkönnyebben elkészíthető tejtermék házi körülmények között. (Najó, az állni hagyott aludttej kivételével.) Egyetlen feltétele a jó zsíros tej. A jó zsíros tejet (legalább) 24 órára állni kell hagyni a hűtőben. Lehet 36 vagy 48 óra is. Ennyi idő alatt a tejszín, ami a tej zsírtartalma, feljön a tej tetejére, mivel ezek a molekulák a könnyebbek. Ezt a felső réteget egyszerűen le lehet szedni egy merőkanállal. Nem egy nagy művészet, az ember hamar rájön, hogy hogyan tartsa a kanalat. A legfelső, legzsírosabb réteg alatt van még egy folyékonyabb, de még mindig tejszín réteg. Ez alatt kezdődik az alulmaradt sovány tej, ami egyértelműen felismerhető a színéről. A felső réteghez képest kicsit zöldesnek hat, áttetszőbb. Úgy kell kanalazni, hogy a vizes cucc már ne menjen bele.
A tejszínt aztán egy mezei kétkarú turmixgéppel elkezdjük verni, egy keskeny edényben, hogy jobban csapja. Először tejszínhab lesz belőle. Ha tovább verjük, akkor pedig szépen kicsapódik a tejszínből a vaj és egy áttetszőbb folyadék, ezt hívjuk írónak. Addig kell tehát verni, amíg egyértelműen megtörténik a kicsapódás, a vaj pedig összeáll. Az írót leöntjük róla, a vajat pedig hideg vízben átöblítjuk párszor, egy evőkanállal átnyomkodva, hogy a maradék író is kijöjjön belőle. Az író ugyanis hamarabb megromlik mint a vaj, úgyhogy jobb ha nem marad benne. Ha az írót állni hagyjuk, megalszik, ebből lesz a hollandok egyik kedvelt itala, a “karnemelk”. A vajat pedig tálba tesszük, aztán megkenjük vele a kenyeret. 🙂
A másik lehetőség, hogy a tejszínből tejfölt készítünk. Ha simán állni hagyjuk pár napra és megalszik, az már az. Saját tapasztalatom az, hogy érdemes kultúrával beoltani, akkor gyorsabb lesz és kevesebb esélyt kapnak a romlasztó elemek, amiktől bekeseredik a tejföl. Ha már van egy oltott tejfölünk, azzal tovább lehet oltani a következő adagot, mint pl. a kefirnél.