Kategória: Uncategorized

Ültetési láz

Ránk szakadt a tavasz. Hirtelen mindent egyszerre kell, elszaladnak a napok. Viszont cserébe haladunk is szépen a munkákkal. Behoztunk néhány elmaradást, elültettünk egy rakás mindent (bodza- és fügeültetvényben pótlást, körteoltványokat, vadalmákat, homoktövist) , Tamásnak sikerült sok vadkörte és -alma alanyt beoltania, az erdőkertekben a termő fák körül visszavágta a szileket, aztán megvolt az első fűnyírás, és az első vetemények is a földbe kerültek.

Az egyik nagyobb lélegzetű projekt a málna szétültetése volt. Ez is egy elmaradás volt, jó, hogy idén időben odaértünk. A kiásott töveket három új sorba tettük. Ebből kettő a régihez közel. Itt leginkább a siskanád ellen kell védekezni. A sorok kaptak egy vastag trágyatakarót, egy része alá karton is került, a trágyára pedig egy réteg avar- vagy szalmatakaró került. Ez a takarószerkezet tápanyagot ad, elnyomja a konkurenciát és visszatartja a vizet. Hajrá, málna!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyik sor kicsit távolabbra került. Ott egy kerítés mellett már évek óta egy jó vastag gallytakaró van. Most ebbe a takaróba kerültek a tövek. Látszott a talajon, hogy a takarásnak köszönhetően beindult már az élet. Reméljük itt is jól érzik majd magukat.

A veteményes is a “használd amid van” megközelítéssel készült. Amink volt, az a többéves óriási trágyarakás helye, mivel sikerült a trágyát kihordanunk. A helyén maradt gyommentes területet próbáltuk meglazítani, aztán vastagon letakartuk szalmával (szalmánk is volt, a közvetlen szomszédunkból) és abba kerültek a sorok. A másik veteményes az egyéves trágyamezőben kapott helyet. Az őszi vetés is szépen kikelt benne, spenót, hagymák, saláta. Most egy részében siskanád-kaszálékkal takartam, a maradék részen pedig szalmatakarásba ültetem majd a dolgokat. A legnagyobb kihívás itt mindig a szárazság, meglátjuk mit hoz az idei szezon. Most még szép nedves a talaj, reméljük a takarás sokáig így tartja.

Megjött a búbos banka

Ma délelőtt idén először hallottam a búbos bankát bubogni. Tavaly is ilyentájt lehetett. Gyorsan fel is akasztottunk egy D-típusú odút az egyik öreg cseresznyefára, remélvén, hogy talán már idén is megtalálnak minket. A birtok fekvése és környezete alapvetően megfelel a banka igényeinek: változatos, mozaikos területek, gyepekkel, ligetes részekkel. Várjuk szeretettel. 🙂

Többet a búbos bankáról itt. 

Első bankaodúnk
Ez a kép saját, de máshol készült. Reméljük ilyen lesz.

A bárányok bégetnek

Megérkeztek az új év első kis csodái, a Zöld Zengő birtok nyájának első szaporulata. Sajnos sikerült az épp beköszöntött legnagyobb télben megszületniük. Ezúton is köszönet Nikinek és Balázsnak, akik észrevették és begyűjtötték a bárányokat a -10 fokos hómezőről. Nem számítottam erre, hogy az anyajuh ott kint ellik, ahelyett, hogy behúzódna valahova, aztán még ott is hagyja a bárányt, amíg elmegy ebédelni. Megint tanultunk valamit. Az egyik bari elvesztette az egyik szemét, bár nem vagyunk benne biztosak, hogy ez a hideg miatt volt-e. Mindenesetre bezártuk őket a nagy hodályba, hogy amíg ilyen az idő, a többi juh bent a védett helyen pottyantsa ki a barikat. Legalábbis reméljük, hogy az 5 anya közül még legalább ketten elleni fognak.

A sunyi pálmaolaj

Hosszú ideje alapvetés a mindennapjainkban, hogy nem vesszük meg a pálmaolajat tartalmazó termékeket. A minap újra szembesültem vele, hogy milyen könnyen elbambul az ember. Hasmenős gyereknek vettem kétszersültet, sürgetett az aggodalom, levettem a polcról a dobozt, aztán már csak otthon kapcsoltam.

 

El lehet jutni odáig, hogy már egy ilyen véletlen vásárlás is fáj az embernek. De mi a baj a pálmaolajjal? Nem több, mint ami eddig volt: minden egyes pálmaolajas termékkel hozzájárulunk az esőerdők és élőviláguk legyilkolásához, brutális környezetszennyezéshez, humanitárius és ökológiai katasztrófákhoz. Az benne a sunyiság, hogy ez a tömeggyilkolás pont elég messze van tőlünk ahhoz, hogy ne vegyük komolyan. Pedig a következményeit mi magunk is el fogjuk szenvedni, némi időeltolódással.

A sunyiság másik része az, hogy olyan termékekben is ott van, ahol nem számítunk rá. Ilyenek pl. a különösen csalfa “Finomföl” és társai, amelyek tejfölnek tettetik magukat, valójában azonban az eredeti tej összes zsírtartalmát pálmaolajjal helyettesítették bennük. Legyünk résen!

A pálmaolaj problematikája egyébként szépen összegzi az emberiség tragédiáját. Rengeteg olyan dologban használják, amire egyáltalán nincsen szükségünk az egészséges élethez: édességek, kekszek, kozmetikumok, mindenféle komfort élelmiszer. Sőt nemhogy szükségünk nincs ezekre, de valószínűleg többet ártanak nekünk, mint használnak. De olcsók, komfortosak és valamiféle “jobb” érzetet keltenek az emberben.

Persze lehet hibáztatni a nagyvállalatokat, amiért ezt az olcsó megoldást választották, amikor felfedezték a pálmaolajban rejlő lehetőségeket. Vagy lehet tükörbe nézni és elhinni, hogy minden egyes választásunkkal mi magunk befolyásoljuk a világ folyását. Senki nem kényszerít minket arra, hogy levegyük a pálmaolajas terméket a polcról. Mindig van választás. Hogy ki hogyan találja meg az alternatívákat, az már egyéni döntés kérdése. Mindenki a maga útját járja, de mindannyian ugyanazon a bolygón járunk.

Olvasgassatok, tájékozódjatok, gondolkodjatok, vállaljatok felelősséget. 

Egy kis motiváció…(a képek is kattinthatóak)

Borneó lángokban.

 

Esőerdő helyén ültetvény
Otthontalanok.

Tél

A januári tavasz után így február végére kaptunk egy kis emlékeztetőt, hogy milyen lehetett volna a tél. Szerencsére elég sokat havazott múlt héten, bár folyamatosan olvadáspont körül volt a hőmérséklet, maradt még egy szép hóréteg, mire megjöttek az igazi fagyok. Így most gyönyörű, keményre fagyott hómezőkön járhatunk.

Azt mondják, hogy télen bezárkózik a természet. Bizonyos értelemben viszont pont kitárulkozik: a kopasz fákon előbukkannak a madárfészkek, a havon pedig mindenki “lebukik”, ahogy nyomot hagy maga után. A jelek szerint mozgalmas élet zajlik a birtokon, szarvasok, őzek, nyulak, rókák járnak ide-oda.

 

 

Méhecskék a gesztenyefában

Különleges élményben volt részünk a minap. Két öreg, elhalt gesztenyefa kivágásához hívták Tamást. A második fa ledöntése után kiderült, hogy a fatörzsben egy méretes üreg keletkezett a gombafertőzéstől. Ahogy benéztünk az üreges törzsbe, valamilyen képződményeket láttunk, elsőre hirtelen azt hittük, hogy biztos a lódarazsak lakása, mert róluk tudtuk, hogy több fába is beköltöztek. De jobban odanézve látszott, ez valami más, úgyhogy bevilágítottunk, és hitetlenkedve állapítottuk meg, hogy ezek bizony lépek!  Egy természetes méhodút találtunk. “Szerencsére” már lakatlan volt, így nem ítéltünk halálra egy egész méhcsaládot a favágással.

Pont az elmúlt hetekben beszélgettünk a természetes méhlakásokról, és elővettem a Honeybee Democracy c. könyvet, amelyben leírják, hogy milyen űrtartalmú rönkökkel érdemes próbálkozni. Ez a most talált odú teljesen megfelel a könyvben leírtaknak: kb. 25 cm átmérőjű, kb. 1 méter mély üreg. Nyolc lép volt benne. A hőszigetelése első osztályú lehetett, a farönk vastagságát elnézve. Szép életük lehetett benne a méhecskéknek.

Egy újabb emlékeztető, hogy a természetes rendszerek milyen jól működhetnek, ha vannak erdők, nagy fák, életterek. Köszönjük, hogy most egy kicsit belepillanthattunk. 🙂

A farönk.
A lépek teteje.
A lépek alja.
Lépek az odúban.

 

Madárodúk

A téli esős, saras idő jó alkalom arra, hogy madárodúkat készítsen a gondos gazda. Mi is megragadtuk az alkalmat. Esetünkben helyi alapanyból készültek (favágók előnyben), lenolajas beeresztés után műhelyben talált maradék festékkel festve.

 

Ha január – február során kirakjuk őket, akkor már az első költési hullámban is jó eséllyel beköltöznek a madarak. Az odúk típusairól és elhelyezésükről a MME weboldalán érdemes olvasgatni.