Blog

Milk and butter

Lehet élni tehén nélkül, de minek. Talán ez az elmúlt év egyik konklúziója számomra. Meg tudom magyarázni a tehén hasznosságát ökológiai, gazdasági és egyéb szempontokból is. De valójában arról van szó, hogy szeretem. Hozzáad a lelkibékémhez a reggeli fejés, a tehén egész lénye valahogy bekapcsolja a boldogsághormonok termelődését. Tavaly meg kellett válnom az első tehenemtől a megváltozott életkörülményeim miatt. Abban biztos voltam, hogy lesz újra tehenem, de akkor még nem láttam, hogy mikor. Nagyon hálás vagyok a jósorsomnak, hogy már mostanra összeállt egy olyan rendszer, amiben helye lett a tehénnek. Ennyit a személyes háttérről.

 

 

 

 

 

 

 

Mókus tehenünk Jersey fajtájú. Ez a fajta arról nevezetes, hogy a legzsírosabb (akár 4,9%) és legmagasabb fehérjetartalmú (akár 3,9%) tejet produkálja. Ráadásul állítólag a calciumtartalma is magasabb a többi fajtáénál. A nyugati világban régóta a kisgazdaságok bevált fajtája, mert nem olyan nagy, viszont nagyon hatékony. Ezt tudtam hivatalosan, de most már a gyakorlatban is megerősíthetem, hogy elképesztően zsíros a tej. A borzderes teje is nagyon zsíros volt, és akkor nehéz volt elképzelnem, hogy ezt majd valami felülmúlja. Hát most felülmúlta. Mutatom:

Ennyi tejről (7-8 liter között) leszedtem ennyi tejszínt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt csak a mezei merőkanalas módszerrel. Gondolom egy szeparátor ennél többet is kihozna belőle.

A tehén csak szálas takarmányt kap, jelenleg még van legelhető fű, falevél stb. Emellé lucernaszénát eszik, illetve folyamatosan kapja a hullott gyümölcsöt. Szemes abrakot nem kap. A cél nem a mennyiség, hanem a minőségi tej. Naponta egyszer fejek, ez most napi 8 liter tejet jelent, 6 hónappal az utolsó ellés után.

Az elsődleges feldolgozott tejtermékünk a vaj. Tapasztalom, hogy sokak számára rejtélyes dolog a vaj, pedig a legkönnyebben elkészíthető tejtermék házi körülmények között. (Najó, az állni hagyott aludttej kivételével.) Egyetlen feltétele a jó zsíros tej. A jó zsíros tejet (legalább) 24 órára állni kell hagyni a hűtőben. Lehet 36 vagy 48 óra is. Ennyi idő alatt a tejszín, ami a tej zsírtartalma, feljön a tej tetejére, mivel ezek a molekulák a könnyebbek. Ezt a felső réteget egyszerűen le lehet szedni egy merőkanállal. Nem egy nagy művészet, az ember hamar rájön, hogy hogyan tartsa a kanalat. A legfelső, legzsírosabb réteg alatt van még egy folyékonyabb, de még mindig tejszín réteg. Ez alatt kezdődik az alulmaradt sovány tej, ami egyértelműen felismerhető a színéről. A felső réteghez képest kicsit zöldesnek hat, áttetszőbb. Úgy kell kanalazni, hogy a vizes cucc már ne menjen bele.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tejszínt aztán egy mezei kétkarú turmixgéppel elkezdjük verni, egy keskeny edényben, hogy jobban csapja. Először tejszínhab lesz belőle. Ha tovább verjük, akkor pedig szépen kicsapódik a tejszínből a vaj és egy áttetszőbb folyadék, ezt hívjuk írónak. Addig kell tehát verni, amíg egyértelműen megtörténik a kicsapódás, a vaj pedig összeáll. Az írót leöntjük róla, a vajat pedig hideg vízben átöblítjuk párszor, egy evőkanállal átnyomkodva, hogy a maradék író is kijöjjön belőle. Az író ugyanis hamarabb megromlik mint a vaj, úgyhogy jobb ha nem marad benne. Ha az írót állni hagyjuk, megalszik, ebből lesz a hollandok egyik kedvelt itala, a “karnemelk”. A vajat pedig tálba tesszük, aztán megkenjük vele a kenyeret. 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

A másik lehetőség, hogy a tejszínből tejfölt készítünk. Ha simán állni hagyjuk pár napra és megalszik, az már az. Saját tapasztalatom az, hogy érdemes kultúrával beoltani, akkor gyorsabb lesz és kevesebb esélyt kapnak a romlasztó elemek, amiktől bekeseredik a tejföl. Ha már van egy oltott tejfölünk, azzal tovább lehet oltani a következő adagot, mint pl. a kefirnél.

 

When Fickó met Gréti

Fickó arrived today, our new handsome donkey boy. We got him with the idea to become a long-term partner for our beautiful Gréti.

Gréti acted as any self-respecting lady would have done: she showed no interest in Fickó’s company. But we know that many a great love story has begun with rejection in the history of man- and donkeykind. 🙂

At the same time, it’s the first time that there’s somebody lower in the pecking order than Gréti. Always an interesting time, when a horse or donkey realizes that there’s somebody they can dominate. A time to show their real colours. Looking forward to seeing how this develops in the nexts days and weeks.

Fickó
Gréti playing the strict lady

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Making your own herbal tea in 5 steps

We make our own dried herbs, since we drink herbal teas all year long. In the summer period we pick them fresh from the garden, in winter we have dried leaves. Here’s a short manual, using the nettle as an example.

  1. Look for nettle in a clean place, far from roads and pesticides.
  2. Pick the fresh shoots, the top 2 “storeys”. I also pick the leaves from the two lower storeys if they’re still young enough.
  3. Collect a nice little pile of the stuff.
  4. Efficient drying is of the essence. No sunlight, warm air (around 35 degrees), the quicker the better. I used my off-grid electric dehydrator, the leaves were dry in a few hours. I used to have a nice and warm attic, perfect for drying, where the leaves would dry in a couple of days. Whichever method you use, the leaves have to be as dry as crisps, cracking into little pieces as you touch them. If they’re still flexible, then you’re not done yet. When properly dried, they will also keep their lively green colour.
  5. Keep them in an airtight container, preferably somewhere dark or at least out of direct sunlight. They will keep good until next year, and even beyond that, unless you drink them all, of course. 🙂

The hoopoe has arrived

Today I heard the Eurasian hoopoe for the first time this spring. It was about the same time last year. The hoopoe is one our favourite summer birds with its beautiful colours. His call belongs to the Hungarian summer, as does the cuckoo and the golden oriole. The latter typically arrive in the 2nd half of April.

We hung up a nesting house for the hoopoe. It’s larger and has a bigger hole than the ones for the tit-size birds. Our farm and it’s environment is ideal for them, so we’re hopeful we’ll have a nesting pair with more to follow in the coming years. Looking forward to them.

Hoopoe nesting house
This picture was taken in my old place. We hope for a similar view. 🙂

The sound of the lambs

Our very first lambs started arriving a few days ago. This is the first lambing of Zöld Zengő’s sheep flock. Unfortunately, it started in the coldest weather, with -10 degrees at night. The mums had the babies, dried them up and then walked away to feed, leaving the lambs lying in the snowfield. This came as a surprise to us, and we were lucky to have Niki and Balázs there to take care of the little ones. We decided to close the herd in the large shed where we keep the hay, so the next ones give birth in a protected place. At least we hope there’re going to be some more of these sweeties.