Különleges élményben volt részünk a minap. Két öreg, elhalt gesztenyefa kivágásához hívták Tamást. A második fa ledöntése után kiderült, hogy a fatörzsben egy méretes üreg keletkezett a gombafertőzéstől. Ahogy benéztünk az üreges törzsbe, valamilyen képződményeket láttunk, elsőre hirtelen azt hittük, hogy biztos a lódarazsak lakása, mert róluk tudtuk, hogy több fába is beköltöztek. De jobban odanézve látszott, ez valami más, úgyhogy bevilágítottunk, és hitetlenkedve állapítottuk meg, hogy ezek bizony lépek!  Egy természetes méhodút találtunk. “Szerencsére” már lakatlan volt, így nem ítéltünk halálra egy egész méhcsaládot a favágással.

Pont az elmúlt hetekben beszélgettünk a természetes méhlakásokról, és elővettem a Honeybee Democracy c. könyvet, amelyben leírják, hogy milyen űrtartalmú rönkökkel érdemes próbálkozni. Ez a most talált odú teljesen megfelel a könyvben leírtaknak: kb. 25 cm átmérőjű, kb. 1 méter mély üreg. Nyolc lép volt benne. A hőszigetelése első osztályú lehetett, a farönk vastagságát elnézve. Szép életük lehetett benne a méhecskéknek.

Egy újabb emlékeztető, hogy a természetes rendszerek milyen jól működhetnek, ha vannak erdők, nagy fák, életterek. Köszönjük, hogy most egy kicsit belepillanthattunk. 🙂