Címke: talajtakarás

Mi a baj a zöldhulladékkal?

Hát az, hogy nincs belőle egy kilóméter, ahogy felénk mondják…De idén valami elindult.

A takart kertben már megtapasztaltuk, hogy milyen hatással van a fák növekedésére a fás anyagokból álló állandó takarás. A chop&drop módszerrel művelt erdőkertekben szintén. Tamás utánfutóját sokan ismerik, ahogy hordja vele a zöldcuccot a faluban – ahonnan csak tudott zöldhulladékot szerezni, folyamatosan hordta a birtokra. Voltak emberek, akik meg is kerestek minket, hogy hozzuk el, vagy ők hozták ki, a metszésből, faváságból maradt anyagokat. A nyáron pedig sikerült egy mindenki számára kedvező konstrukciót összehoznunk a helyi önkormányzattal: a nyár végétől a közterületeken termelődött zöldhulladékot a birtokra hozták. Ez rengeteg falevelet, és egy meglehetősen óriási kupac fás nyesedéket eredményezett. Úgy döntöttünk, hogy az egészet a körtés csemetéskertben gyűjtjük, hogy elkezdjünk a fáknak egy kedvező környezetet kialakítani. A faleveleket kihordtuk a sorokba, ezúton is köszönet a fuvarozó közmunkásoknak, akik kérésre levitték a bigbag zsákokat a sorokba, így megkönnyítve a munkánkat. A nyesedék egy részét Tamás kupacolta (1,5-2 méter magas sorköztakarásként). A többit bedaráltattuk, elég tetemes mennyiség lett. Nagyon klassz érzés járkálni rajta, és csodás illata van. 🙂 A darálék javarészt szintén a sorokba kerül, egy része pedig lótrágyával, falevelekkel, szalmával komposztprizmákba, ahol a jövő évi veteményes számára készítek komposztot.

A kihordással még nem végeztünk, közbejött a tél. Úgy számolom, hogy a sorokat jószerivel végig be tudjuk takarni.

Nyesedékek az önkormányzattól
Darálás után. Mintha nem is lenne. 🙂

 

 

 

 

 

 

De közelről látszik, hogy van. 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Daráléktenger

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legjobb kuckó. 🙂

A három eperfa esete, avagy mi kell a fáknak a boldogsághoz

Néha belegondolok, hogy mekkora rejtély a talaj, hogy micsoda bonyolult rendszer, milyen összefüggések és főleg milyen lehetőségek rejlenek benne. Csak nagyon kevés fogalma van erről az embereknek, kivéve a néhányat, aki komolyan foglalkozik a témával. Aztán vagyunk mi, “középhaladók”, akik már tudják, hogy mennyi mindent nem tudnak még.

Van a birtokon egy rész, amit úgy hívunk, hogy “a takart kert”. Ez egy talán 50 m2-es rész, ahova Tamás évek óta hordja a zöldhulladékot: falevél, gallyak, ágak, kaszálék, darálék, venyige, törköly csak néhány a bekerült szerves anyagok közül. Kb. 1,5 méternyi takarás került már ide, ami persze folyamatosan esik össze. Van itt több fa, az egyik egy eperfa. Már tavaly is ettünk róla valamennyit, idén pedig már sokat terem. Gyönyörű, haragoszöld lombja van, kicsattan az egészségtől (mint a többi társa a takart kertben). Ennek az eperfának van egy testvére, aki vele egy napon került a földbe, talán 50 méterrel arrébb. Azon a részen még nem kezdtünk el a talajjavítással foglalkozni. Az aljnövényzet leginkább siskanád. Az eperfa alját le szoktuk takarni a lekaszált cuccal. Ennyi gondoskodást kapott eddigi életében. Jelen pillanatban így néz ki a két fa:

 

Takart kert
Siskanád között

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van egy harmadik eperfa is, szintén testvér és egyidejűleg ültetett, a szomszédunk kertjében. Ez a fa kultivátoros művelést kap, ami a talajt folyamatosan lazítja, a kapilláris párolgást visszafogja, egyben csupaszon hagyja a talajfelszínt. A fa a mi két eperfánk között van fejlettségét tekintve. A lombja olyan halvány színű és ritkás, mint a mi kisebbik fánk, kicsit több ága van és kicsit magasabb.

Ők hárman gyönyörű példái annak, hogy mennyire nem mindegy, hogy milyen közegben próbáljuk a fáinkat növeszteni. Mit tud ez a 1,5 méteres talajtakaró, amitől ekkora lett a különbség? Valószínűleg mindent, ami egy fa boldogságához kell. Folyamatos szervesanyag-forrást biztosít, eteti és itatja a talajélet résztvevőit, akik cserébe etetik a fa gyökereit. A talaj gyakorlatilag soha nem szárad ki, a nap nem égeti. A fás talajtakaró pedig biztosítja a gombák jelenlétét, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a fák hatékonyan és egészségesen tudjanak növekedni. Ennek az okairól Zicska Szilárd írt egy nagyon informatív bejegyzést a Talajéltetés facebook csoportban – érdemes elolvasni a többi írással együtt.

Tipikus példája annak, hogy a rendszer teljesen egyértelműen megmutatja az utat, csak meg kell tanulnunk hallgatni rá.

Ültetési láz

Ránk szakadt a tavasz. Hirtelen mindent egyszerre kell, elszaladnak a napok. Viszont cserébe haladunk is szépen a munkákkal. Behoztunk néhány elmaradást, elültettünk egy rakás mindent (bodza- és fügeültetvényben pótlást, körteoltványokat, vadalmákat, homoktövist) , Tamásnak sikerült sok vadkörte és -alma alanyt beoltania, az erdőkertekben a termő fák körül visszavágta a szileket, aztán megvolt az első fűnyírás, és az első vetemények is a földbe kerültek.

Az egyik nagyobb lélegzetű projekt a málna szétültetése volt. Ez is egy elmaradás volt, jó, hogy idén időben odaértünk. A kiásott töveket három új sorba tettük. Ebből kettő a régihez közel. Itt leginkább a siskanád ellen kell védekezni. A sorok kaptak egy vastag trágyatakarót, egy része alá karton is került, a trágyára pedig egy réteg avar- vagy szalmatakaró került. Ez a takarószerkezet tápanyagot ad, elnyomja a konkurenciát és visszatartja a vizet. Hajrá, málna!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyik sor kicsit távolabbra került. Ott egy kerítés mellett már évek óta egy jó vastag gallytakaró van. Most ebbe a takaróba kerültek a tövek. Látszott a talajon, hogy a takarásnak köszönhetően beindult már az élet. Reméljük itt is jól érzik majd magukat.

A veteményes is a “használd amid van” megközelítéssel készült. Amink volt, az a többéves óriási trágyarakás helye, mivel sikerült a trágyát kihordanunk. A helyén maradt gyommentes területet próbáltuk meglazítani, aztán vastagon letakartuk szalmával (szalmánk is volt, a közvetlen szomszédunkból) és abba kerültek a sorok. A másik veteményes az egyéves trágyamezőben kapott helyet. Az őszi vetés is szépen kikelt benne, spenót, hagymák, saláta. Most egy részében siskanád-kaszálékkal takartam, a maradék részen pedig szalmatakarásba ültetem majd a dolgokat. A legnagyobb kihívás itt mindig a szárazság, meglátjuk mit hoz az idei szezon. Most még szép nedves a talaj, reméljük a takarás sokáig így tartja.

Mogyorósövény téli turbó

Ebben a hihetetlen áltavaszban kissé félve várjuk a februárt. Nagyon sok fa és bokor elkezdett rügyet dagasztani, a bodzák hajtásaiban már kivehetőek a levélkék.

De ha már ilyen időt adott a rendszer, akkor ezt használjuk ki. Jó alkalom, hogy megkeressük a mogyorósövény tagjait a tavaly magasra nőtt fűben, és adjunk nekik egy kis előnyt a starthoz ebben a szezonban. Kecskegazdaságból beszerzett szalmás trágya és lucernaszéna maradványok – ezekből kerül egy vastag réteg a tövek köré. Segít majd, hogy tovább megtartsa a talaj a nedvességet, a leszivárgó tápanyagok pedig táplálják a gyökereket.

Mogyorósövény
Trágyamulcs
Mögöttünk a Zengő