Még nem teljesen múlt el az idei tél a csontjaimból, de már kezdődik a készülődés a jövő télre, ami a teákat illeti. Nálunk a tiszta víz mellett a gyógynövénytea az alap ital, persze cukor vagy bármi nélkül. Napi 1-2 liter, télen-nyáron. Nyáron frissen szedve, télen szárítva. Nem olyan nehéz I. osztályú alapanyagot előállítani, érdemes vele próbálkozni. (A bükki füvesember gyógynövényei-ből tanultam meg a tudnivalókat évekkel ezelőtt. Tudom ajánlani.)
A lényeg dióhéjban, csalán példáján bemutatva. (A készletünk további tagjai: citromfű, zsálya, apróbojtorján, akácvirág, bodzavirág, bodzabogyó, hársfavirág, kakukkfű, diólevél, édesköménymag, ezerjófű, lándzsás útifű, nyírfalevél, csipkebogyó.)
- Keress csalánt tiszta élőhelyen, erdőszélen, úttól távol eső réteken, vegyszermentes kertekben. Még virágzás előtt szedd meg.
- A hajtásvégeket, a felső két “emeletet” csipkedd le róluk, ahol a szára is még lágy. Az alatt levő 1-2 emeletről a leveleket külön le szoktam szedni, ha még szép fiatalok.
- Gyűjts egy szép nagy adagot.
- A hatékony szárítás a legfontosabb. Nekem könnyű dolgom volt, mivel off-grid napelemes rendszeren elektromos aszalóban szárítottam, 35-38 fokon. (Külön öröm, hogy nem paksi árammal készült.) Néhány óra alatt készen lett. Korábbi években volt egy kitűnő aszalópadlásom, egy szigeteletlen háztető alatt. Ott is hasonló tálcákra terítettem a leveleket, letakartam vékony függönyanyaggal a por ellen. Ott is hasonló hőmérsékletek volt a tavaszi meleg időszakban, pár nap alatt készen lett. A szárítás lényege, hogy minél gyorsabb és hatékony legyen a folyamat, napsütés ne érje a leveleket, szellős, meleg hely legyen. A szárítás végén a levelet ropógosak, morzsálva törnek, és megőrizték szép zöld színüket. Ha még hajlanak, akkor nincs kész.
- Légmentesen tárold őket, legjobb sötét helyen, de legalábbis közvetlen napsütéstől védve. A befőttesüvegek teljesen biztonságosak, gyümölcsaszalványhoz is azt használok. A teafüveket 4 literes nagy üvegben tartom.
Hajrá. 🙂
