Amikor az ember a bő 1,5 méteres polikultúrában szedegeti a zsenge takarmányborsót, na az egy elég megfizethetetlen érzés. Erre szoktam mondani, hogy “már megérte”. Zseniális a cucc. A saját kiskerti borsónk csak ájuldozott ebben a tavaszi kánikulában, virág még sehol, pedig néha még locsolva is lett. A TMMG keveréknek be kellett érnie az eső reményével, ehhez képest állva szedtem a borsót, olyan magasra nőtt, és már szép érett hüvelyek vannak rajta. És meglepően édes az íze. Minket már nem kell győzködni a takarókeverékekről, az biztos.